A pro bono túlmutat az önkéntes szakmai segítésen
2014-ben már második alkalommal hirdette meg a Celanese Foundation a vállalati önkéntes programját (Celanese International Impact Program), amely ezúttal a lengyelországi Łódź-ban került megrendezésre. A Celanese 10 munkatársa két civil és egy önkormányzati szervezetnek segített egy hónapon át pro bono keretek között. A magyarországi Celanese irodát tavaly két kollegina, köztük interjúalanyom, Radakovics Viktória képviselte, aki a helyi önkormányzat szociális részlegének segített egy motivációs stratégia kiépítésében.
A kiválasztás folyamata
„A programba való bekerülésnek szigorú kritériumai vannak. Például, hogy meghatározott ideje már a cégnél kell lenni, vagy hogy korábban még nem vettél részt a programban. A kiválasztást 3 körös „próbatétel” előzi meg. Az első körben 4 darab esszét kell írni a jelentkezőknek. Ha ezen átjutottál, jön a személyes interjú a HR-rel, illetve a közvetlen feletteseim adtak rólam egy értékelő jellemzést. A 3. körben pedig egy videót kellett készíteni, hogy miért szeretnék részt venni a programban.” – ismerteti Viki a kiválasztás folyamatát. A többségtől eltérően Viki nem azzal érvelt, hogy miért őt válasszák a programba, és miért lesz neki jó, ha részt vehet ebben az egy hónapos munkában. Számára sokkal inkább az volt fontos, hogy elmondja, hogy ő mit tud hozzá tenni a szervezet hatékony működéséhez a meglévő szakmai kompetenciái és eddigi tapasztalatai által.
Celanese International Impact Program célja, hogy a világban olyan civil szervezetek munkáját segítse pro bono, amelyek a társadalom gazdasági, környezetvédelmi és szociális problémáit célozzák meg. A programban 10 munkatárs vesz részt a vállalat amerikai, európai és ázsiai irodáiból, lehetőleg közel azonos létszámban. A Celanese dolgozók egy hónapon keresztül szakmai tudásukkal és hozzáértésükkel abban támogatják a kiválasztott civil szervezeteket, hogy hosszú távon hatékonyan tudjanak a küldetésükre fókuszálni, a szervezeti működésükben mind stratégiailag, mind pedig infrastrukturálisan megerősödjenek, és így a kitűzött célokat elérjék. A tavalyi csapat sokszínűségét és a megvalósult projektek eredményességét a különböző szakmai területekről érkező szakemberek tették lehetővé, mint pl. logisztika, projektmenedzsment, oktatás, beszerzés, asszisztencia, marketing.
A felkészítés
A kiutazást megelőzően heti telefonkonferenciákon ismerték meg a résztvevők egymást és a civil szervezeteket. Minden, a programban közreműködő fél bemutatkozott egymásnak, információt kaptak a leendő feladatokról, a pro bono önkéntesek képet kaptak a szervezetek struktúrájáról, stratégiájáról és céljairól. A szakmai felkészítés mellett a helyszínen csapatépítő programok, nyelvleckék, városnézés is várta a sikeres pályázókat.
A projektben részt vevő szervezetek
A Gajusz Alapítvány a krónikus és gyógyíthatatlan betegségben szenvedő gyermekek és családtagjaik számára nyújt széleskörű támogatást. Az Alapítvány fókuszában az onkológiai esetek vannak, de a születési rendellenességgel küzdő gyermekeknek is nyújt segítséget.
A Stroke Alapítvány elsődleges célja az ismeretterjesztés és a lakosság tájékoztatása a stroke betegségről és a megelőzés lehetőségeiről. Hosszú távú céljaik között szerepel egy olyan független Stroke Klinika létrehozása, amely rehabilitációs kezeléseket nyújt magasan képzett szakemberek bevonásával.
A Łódź Önkormányzat Szociális Részleg célja olyan szociális segítséget nyújtó programok működtetése, amelyek a szociálisan és gazdasági szempontból hátrányos helyzetben élő polgárok életminőségének javulásához járulnak hozzá.
A pro bono projekt
A projekt célja egy olyan motivációs stratégia kidolgozása volt, amely megoldást kínál a szervezet vezetői által tapasztalt a dolgozóknál észlelt kiégésre, motiválatlanságra. A feladatok ütemezésénél fontos szempont volt a négyfős csapat számára, hogy első körben olyan látványos, gyorsan megvalósítható eszközök szülessenek, amelyek a dolgozókat kibillentik a szürke hétköznapokból, és amelyekkel érzékelhetővé tehető a szervezet változás iránti elköteleződése. Így született meg a kívánságfa ötlete.
„A kívánságfa szimbólumként szolgált a változás elindulására. Az volt a cél, hogy a dolgozók helyezzék fel a fára azokat a kívánságokat (célokat), amelyeket rövid és hosszú távon szeretnének elérni, vagy hogy miben szeretnének változtatni.
Egy hasonló megmozdulás volt, amikor elindítottunk egy belső újságot, ahová a dolgozók cikkeket írhattak. Továbbá javaslatot tettünk arra is, hogy hogyan lehet hatékonyabbá tenni a szintek közötti kommunikációt, mivel ezt különösen fájlalták a munkatársak. Egy további lépésként a jutalmazás átszervezését javasoltuk. A szervezetben az elismerés ad-hoc jelleggel, egy magasabb pénzösszeg keretében, és általában szimpátia alapján történt. E helyett mi azt ajánlottuk, hogy legyen gyakrabban, kisebb pénzösszegben, és a dolgozók szavazhassák meg, hogy ki kapja a jutalmat.”- mutatja be Viki a projektben megvalósított eredményeket.
Ezt kaptam
Amellett, hogy Viki szakmai szempontból is sokat fejlődött, hiszen újabb készségekkel lett gazdagabb, a kommunikációs és prezentációs affinitása is csiszolódott, új dolgokban próbálhatta ki magát, Vikinek mégis a személyes megerősítés adott a legtöbbet: amit hozzátett ehhez a projekthez, azzal valakinek segíteni tudott. Nagy tanulság volt Viki számára az is, hogy a kulturális különbségekből kifolyólag a csapaton belüli kommunikációt is sok esetben más nézőpontból kellett megközelíteni. Nagyon pozitív volt számára, hogy mindenki maximálisan hozzátette azt, amit tudott.
A szakmai oldal mellett nagyon jó érzés volt, ahogy folyamatosan alakult a bizalom közöttünk és a dolgozók között. Egyre nyitottabbak lettek, a személyes visszajelzés és segítségnyújtás számomra sokkal fontosabb volt.
A Celanese munkatársa ezt a hozzáadott értéket emeli ki akkor is, amikor az utolsó kérdésemre – miért érdemes belevágni egy pro bono lehetőségbe – a következőt válaszolja: „Én azt gondolom, hogy mindenképpen érdemes belevágni egy ilyen lehetőségbe. Ha megvan benned a szükséges kompetencia, vágj bele, mert sokkal többet fogsz visszakapni belőle, mint amennyit adsz!”
Cseh Zsuzsa